Sziasztok!
Tegnap elkezdődött ismét a Szekszárdi Szüreti Napok. (Vajon hányadik?)
Izgatottan várjuk a programokat, lesz pénteken Csík zenekar+Rúzsa Magdi, és Frim Fram Band, akikről most hallok először, de a swing, blues, folk elég csábítóan hangzik. Szombaton biztos, hogy megyünk Komját(i)yakra, utána Kiscsillagon nosztalgiázunk és Kerekes Band-en meg táncolunk egy nagyot. Vasárnap pedig Rendhagyó Prímástalálkozó, amit már alig várunk.
Nagyokat fogunk enni és inni, végigkóstoljuk az összes pincészet repertoárját; eszünk kürtöskalácsot és kenyérlángost; keresünk valami jó kis autentikus kiállítást; fényképezünk egy csomót; elmegyünk felvonulni és az unokatesókkal ringlispílezni; megkérdezzük a régi barátokat/ismerősöket, hogy mi történt velük, mióta utoljára láttuk őket és megbeszéljük, hogy milyen lesz az idei szüret és termés. Nevetünk és mulatunk.
Szóval érdemes ezen a hétvégén (is) Szekszárdon lenni. Aki nem tud jönni, itt láthatja, hogy miből marad ki.
‘Jaj, minden úgy mint hajdanán
s három kereszt a Bartinán
a régi sziluett.
Alkonyba boldogult vidék:
s kínt, sorsokat a szelid ég
nyugton magába vett.
Aggódva, sápadt kérdező,
állok az elborult mező
fölött, az ég alatt:
Kit elhagytam: szülőhelyem!
s ki jöttél mindenütt velem:
ég! küldj egy madarat!’
(Babits- Szekszárd, 1915 nyarán)